rotyog
rotyog tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. (Sűrűbb folyadék v. pépes, kásás anyag) főzés, forrás közben fortyogó, bugyborékoló, meg-megszakadó mély hangot ad. A tűzhelyen rotyog a leves, a főzelék; az üstben rotyog a lekvár, a pörkölt, a szurok. A mészkő a hideg víztől … úgy rotyogott, mintha kása volna. (Vas Gereben) A … fazekakban mindenféle koktumok [= főzetek] rotyogtak. (Mikszáth Kálmán) A töltött káposzta is tud rotyogni, ha azt miskolci módra csinálják. (Krúdy Gyula) Szabad lángra voltak a lábasok feltéve, s mindenikben folyton rotyogott valami. (Móricz Zsigmond) || a. <Edény> ilyen hangot ad, amikor fő benne az étel. Rotyog a bogrács, a fazék, a kondér, a lábas.
2. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <Bél, has> a bélsár kiürítésekor ehhez hasonló hangot ad. No tehát, ha kicsiny hasad oly nagyokat volt képes … rotyogni: Hát a végnélküli légtenger roppantat hogyne dörögne? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (tájszó) Recseg, ropog; serceg, sistereg.
Igekötős igék: elrotyog.
rotyogás; rotyogó.
