rótt
rótt melléknév -an
Általában olyan, amit róttak (1–3, 5–7).
1. Éles eszközzel fába v. más anyagba metszett vágott <jegy>. A gerendára rótt jelek. || a. (történettudomány) Rovás(írás)sal írt. Rótt betű. || b. (régies) Számbevétel végett vhova, vmire metszett, vésett v. vágott <jel>. A botra rótt számok.
2. (régies) Véséssel, faragással összeillesztett, egybeszerkesztett, egyszerű módon összeerősített, összeeszkábált. Legszélen a szolgák sátorai voltak, Egyszerű fenyvekből boronába róttak. (Arany János) Alacsony viskó volt …; a közepébe rótt ajtó tetején volt egy kis nyílás. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Feladatként, kötelességként (vkire, vmire) kiszabott, megszabott. A dolgozókra rótt munka; az ifjúságra rótt feladat. A gazdák … a mai napra rótt öltözködés kívánalmainak eleget tettek vala. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Megfizetendő tartozásként (vkire, vmire) kiszabott. A községre rótt adó; a népre rótt terhek. || b. (átvitt értelemben, régies, költői) Olyan <bántás, sérelem>, amelyet valakinek felróttak, s mint megtorolni valót nem felejtettek el. S míg volt kar, míg bajviselőt [= bajvívót] tuda küldeni a vár, A rótt bántalmak lerovattanak. (Vörösmarty Mihály) || c. (jogtudomány) A terhére rótt bűncselekmény: a neki tulajdonított b.
