roskadozik
roskadozik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos, irodalmi nyelvben) roskadoz
1. A romlás, pusztulás olyan fokára jut, ill. olyan fokán van, hogy szilárdságát elvesztve majdnem összeesik, összedűl, leomlik. Roskadozik az elhanyagolt épület, a polc a könyvek súlya alatt, a vízmosta part.
2. (túlzó) Vmi roskadozik vmitől: oly sok van vmiből vmin, hogy nagyon megterheli s szinte agyonnyomja. Roskadozik az asztal az ételektől, a fa a sok gyümölcstől. A gallyak roskadoztak a hó terhe alatt. (Kosztolányi Dezső) Az úttesten … a kocsik roskadoztak. (Nagy Lajos) || a. (túlzó) <A nagy megterhelés, fáradtság, kimerülés következtében> majdnem összerogy; rogyadozik. Roskadozik a dereka, a lába. Testem roskadozik, csak lelkem él még. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Roskadozik vmi alatt v. miatt v. vmitől: már alig-alig bírja viselni, hordani vminek a terhét. A jobbágyság roskadozott az adóteher alatt. Nehéz, nehéz a szivem, Rajta csügg a szerelem, A szerelem bánata, Roskadozok alatta. (Petőfi Sándor)
roskadozás; roskadozó.
