roskad
roskad tárgyatlan ige -t v. -ott, -jon
1. <Ember, nagyobb állat, ill. a lába, térde> inogva rogyadozik, roggyan. A fáradtságtól roskad a térde. Roskad a nagy teher alatt. Rozgonyi is megjött Kesziből harmadnap, Alig bírja magát, inai roskadnak. (Arany János) Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. (Ady Endre) || a. <Ember, állat> elerőtlenedve vmibe, vmire rogy, omlik. Porba, térdre roskad. Kimerülten roskadt a pamlagra. Magába roskad: <kellemetlen, leverő értesülés, érzés hatására> fásulttá válik, érdeklődése csökken, és ez a hangulata magatartásában is megnyilatkozik. Én nem valék beteg, csak ágyba roskadtam. (Kemény Zsigmond) Ha szaggató, forró, kegyetlen Kánoktól roskad porba térdem: … Neved kiáltom lelkesedve. (Komjáthy Jenő) Csüggedten roskadt a rossz szalmaszékre. (Gárdonyi Géza)
2. Vmely szilárd test omladozik, mállik. Roskadnak a korhadt gerendák, a megrongált házak.
Igekötős igék: beroskad; beleroskad; leroskad; megroskad; odaroskad; összeroskad; visszaroskad.
roskadás; roskadó; roskadt.
