roppan
roppan tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
1. <Szilárd tárgy hőváltozás v. vmely külső erő hatása következtében> egyszeri, rövid, a pattanáshoz hasonló, de annál mélyebb, keményebb hangot ad. Roppan a bútor a kályha mellett. A cseresznyemag nagyot roppant a fogai között. Toldi leszáll, nézi: „hadd emelintem meg!” | Alászegi vállát egyik szelemennek; Ropog a kő, a vas; roppan az ő csontja. (Arany János) S im egyszerre ajtóm roppan, | mintha egy kéz félve koppan. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. <Szerkezet> működés közben ilyen hangot ad. „Vendég lesz az”, így tünődtem, „azért roppan künn a zár.” (Tóth Árpád–Poe-fordítás)
2. Kemény, merev tárgy túlterhelés, ütés következtében ilyen hangot adva eltörik. A lába roppant egyet, s nem tudott felkelni. A gerenda nagyot roppant, és kettétörve lezuhant. Csattog a vas páncél, roppan a nagy láncsa. (Arany János)
3. (régies) <Fegyver> dördül, elsül. Puska roppan, az ágyu mennydörög. (Vörösmarty Mihály)
4. (ritka, régies, költői) Dob, trombita, ill. a hangjuk perdül, harsan. Lenn tárogató, kürt, síp, dob zaja roppan. (Arany János)
Igekötős igék: megroppan; összeroppan.
roppanás; roppanó.
