ropogtat
ropogtat tárgyas ige -ott, ..asson (hangutánzó)
1. Ropogtat vmit: úgy jár vmin, úgy szorít össze vmit, úgy bánik vmivel, hogy az ropog (1, 1a, 2, 3). Ropogtatja az ujját: addig húzza sorjában az ujjait, míg azok ízületükben pattanó hangot adnak. Ne ropogtasd az ujjadat! A katona ropogtatja a havat a lába alatt. Mit szólsz hozzá? Ehhez a merénylethez. – Semmit … – és ujjait ropogtatta. (Kosztolányi Dezső)
2. (Kemény ennivalót úgy rág, hogy az ropog. A kutya ropogtatja a csontot. Jóízűen ropogtatja a perecet. Söréhez … perecet is rendelt. Száraz perecet, ropogtatni való … perecet. (Krúdy Gyula) Szeletelték a kövér, zsíros húst. Fekete rozskenyeret ropogtattak hozzá. (Kosztolányi Dezső)
3. <Szót, szavakat> keményen, pattogón, a mássalhangzókat erősen megnyomva ejt ki. Az őrmester vezénylés közben ropogtatja a szavakat. Ami úgy van, az úgy van – ropogtatá a szavakat. (Mikszáth Kálmán) || a. <Az r hangot> túlságos erővel, a nyelve hegyének a szokásosnál több rezdülésével, pergetésével ejti. Ha németül beszélsz, ne ropogtasd az r-eket!
Igekötős igék: elropogtat; megropogtat.
ropogtatás; ropogtatható; ropogtató; ropogtatott.
