rettenthetetlen
rettenthetetlen [ë-e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] (választékos)
Olyan <személy>, akit nem lehet megrettenteni; félelmet nem ismerő. Rettenthetetlen hős. Éljetek ti is, rettenthetetlen magyar seregek. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ilyen személlyel kapcsolatos, ilyenre jellemző <dolog>. Rettenthetetlen tekintet; rettenthetetlen bátorság, magatartás. Hallgassatok, fiaim, annyi félelemmel, amennyi csak rettenthetetlen szívetekből kitelhetik. (Vörösmarty Mihály) A négy főhadnagy úr közül egy az ó-kapunál lesz. Oda erő kell és rettenthetetlen lélek. (Gárdonyi Géza)
rettenthetetlenség.
