renitens
renitens* [ë-ë v. e-e] melléknév és főnév (választékos, rosszalló)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
I. melléknév -ül v. -en [e]
1. Más akaratával v. rendelkezésével makacsul szembeszegülő, rendbontó módon ellenkező <személy>. Renitens diák, ember. A [negyvennyolcas] forradalmat követő esztendőkben … megtagadta az adófizetést … minden jóravaló magyar ember. Nohát ebbe senki se ment tönkre, elküldték a cserepárokat a renitens hazafiak nyakára. (Krúdy Gyula)
2. Az ilyen személyre jellemző <magatartás>. Renitens viselkedés.
II. főnév -et [ë] v. -t, -ek, -e [ë, e] (rendsz. többes számban) Renitens személy. A renitenseket megbüntetik.
