rekeszték
rekeszték [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (népies)
Elkerített, elrekesztett hely. Az idegen bálványokat a torony mellé ragasztott félkör alakú rekeszték őrzi. (Jókai Mór) Egy rekeszték volt az udvaron, melyet „esztrengának” neveznek a juhászok. (Mikszáth Kálmán)
rekesztékes.
