rekedtes
rekedtes [e-e-e v. ë-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Kissé rekedt. Elgyötört tüdejéből és légzőcsövéből [= légcsövéből] csak fulladásszerű, rekedtes hörgések törtek elő. (Kuncz Aladár) Milyen jó, öblös, kicsit már ekkor is rekedtes hangja volt s micsoda hajlama a szónoklásra! (Móricz Zsigmond)
