régmúlt
régmúlt melléknév és főnév
I. melléknév (választékos)
1. Olyan, ami régen elmúlt, megszűnt. Régmúlt idők, világ. Régmúlt idő az, melyet felmelengetsz. (Madách Imre) A régmúlt időben joga volt a földesúrnak, hogy összeházasítsa a rabszolgáit. (Gárdonyi Géza) Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. (Ady Endre)
2. (nyelvtudomány, régies) Régmúlt idő: a múltban befejezett cselekvést jelölő, a mai magyar köz- és irodalmi nyelvben csak ritkán előforduló igeidő (pl. írtam volt v. írtam vala).
II. főnév
1. (irodalmi nyelvben) Régen elmúlt idő. Szomorú dolog, ha a régmúltat mindig magunk után vonjuk. (Csengery Antal) Tud-e ön egyszerre emlékezni és felejteni? A régmúltra vissza, s a közelmúlttól el. (Jókai Mór)
2. (nyelvtudomány) Régmúlt (I. 2) idő. Hallani olykor a vala vagy volt összetételű régmúltat. (Arany János)
