reformátor
reformátor [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (régies írva: reformator is)
1. A reformáció vmelyik kezdeményezője, irányítója; hitújító. Az eltűnt kép Luther Márton életnagyságú képe volt, amit a lutheránussá lett püspök … helyeztetett el, szemközt a templom patrónusával… S az apostol és a reformátor szépen összefértek egymással. (Jókai Mór)
2. (ritka, sajtónyelvi) Reformer.
reformátori; reformátorkodik; reformátorság.
