reformál
reformál [ë v. e] ige -t, -jon
1. tárgyas (ritka) Reform (1) útján módosít; folyamatosan átalakít, átszervez vmit. Reformálni próbálta az oktatást. Egyes intézményeket reformálni akartak. || a. (tárgy nélkül) Aki reformál, az szemben találja magát a maradiakkal. || b. (tárgy nélkül) (ritka, régies) Egyházi reformációt hajt végre. Luther, hogyha pápa lesz esetleg, S Leo, tanár egy német egyetemben: Ki tudja, nem reformál-é emez S az sujtja átkát a duló merészre? (Madách Imre)
Igekötős igék: átreformál; megreformál.
reformálás; reformálható; reformáló; reformálódik; reformált.
