recseg-ropog
recseg-ropog tárgyatlan ige recsegett-ropogott, recsegjen-ropogjon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. <Szilárd anyag v. tárgy vmely erő hatására> repedezve, töredezve többször, hol magasabban, hol mélyebben, pattanáshoz hasonló érdes hangokat ad. Recsegett-ropogott a híd a kocsi alatt. A láng … hirtelen elborította az egész tetőt. Recsegett-ropogott, pattogott a tető. (Gárdonyi Géza) Egy másodpercig recsegett-ropogott a vékony galyszövedék. (Bársony István)
2. (ritka) <Hang> kellemetlenül, rekedten, zörejszerűen s igen nagy erővel hangzik. [Hangja] úgy recsegett-ropogott a levegőben, mint a mennydörgés. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Vmely intézmény v. történeti alakulat> pusztulásra éretten egész szervezetében bomladozik. → Eresztékeiben v. minden eresztékében recseg-ropog. A római birodalom recsegett-ropogott a külső támadások csapásai alatt. Vágyott haza a kis lakásba, ahol oly biztosan és nyugodtan éltek eddig ők, s nem is mert arra gondolni, hogy be kell állani ebbe a recsegve-ropogva összedűlő nagy világba … (Móricz Zsigmond)
recsegés-ropogás; recsegő-ropogó; recsegtet-ropogtat.
