reccs
reccs [ë. v. e] mondatszó, (régies) recs (hangutánzó)
Törés, repedés, néha szakadás hangjának utánzására; élénk előadásban>. Addig hajlítgatta a fát, míg egyszer csak reccs! – eltörött. Egyszer csak reccs, kettészakadt a szíj. Recs! mondá a galambdúc, úgy hiszem, Nem kellett biztatás, hogy elkotródjam [a galambdúc alól]. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
