ráismer

Teljes szövegű keresés

ráismer tárgyatlan ige, (tájszó) ráösmer, (régies) ráismér
1. Ráismer vkire, vmire: vmely rég nem látott, elfelejtett v. megváltozott v. álcázott személyt, dolgot viszontlátva megismer; felismer. Mindjárt ráismertem, ahogy megláttam, pedig bajuszt is növesztett. Messziről ráismert arra a házra, ahol gyermekkorát töltötte.  Felpillantott és ráismert | Csobánc-várnak fokára. (Kisfaludy Sándor) Árpád, hogy daliás Viddint közelíteni látá, | Ráösmert, s egy pillanatig szűntette rohantát. (Vörösmarty Mihály) Én ezt a kaput … nem ismertem meg, mert nem mertem ráismerni, mert súlyos következményekkel járt volna, be kellett volna menni … (Móricz Zsigmond)
2. Ráismer vkire, vmire: vkinek a kilétét, vminek a mivoltát <egy v. több ismert vonása alapján> megállapítja. A hangjáról, a mozdulatairól, a ruhájáról ráismer vkire. A fényképről könnyen ráismert. A magas kéményről ráismert a gyárra. A rövid kijelentő mondatokról ráismertem a stílusodra.  És hogy a hajnallal a városba értem, A király házára mindjárt ráismértem Kétfejű sasáról, mely a háztetőn ül. (Garay János)
3. (Vmiből, vmiről) ráismer vkire: vmit (rendkívül) jellemzőnek talál vkire. Ebből a kijelentésből ráismerek az apámra. Olyan kérlelhetetlen volt, hogy nem ismertem rá.
Vö: ismer (5).
ráismerés; ráismerő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT