rag [1]

Teljes szövegű keresés

rag [1] főnév -ot, -ja
(nyelvtudomány) A szó végéhez járuló hang(ok csoportja), amely a szó jelentését változatlanul hagyva, mondatbeli szerepét fejezi ki, és a szavakat mondattá kapcsolja össze. (pl. -ban, -ben; -ra, re; -m, -d, -e; -nak). Az ige, tárgy, határozó ragjai.  Az egész í-ző tájon, bizonyos tőszók-, képzők- és ragokban mindig és mindenütt tiszta éles é hallatszik. (Arany János) A magas hangú szókhoz csak magas hangú, a mély hangú szókhoz csak mély hangú ragokat illeszthetünk. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): birtokrag; előrag; esetrag; határozórag; igerag; névrag; személyrag, tárgyrag; viszonyrag.
ragú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT