rádől
rádől tárgyatlan ige rádűl
1. Rádől vkire, vmire: egyensúlyát vesztve ráborul, ráesik vkire, vmire, aki v. ami mellette van. A fa rádőlt a favágóra. Vigyázz a gyerekre, mert rádől a spanyolfal.
2. <Folyadék> kidőlve ráömlik vmire. A tinta rádőlt a könyvre.
3. (ritka) Felülről rátámaszkodik vmire, vkire. Leállt … nyugodtan, s rádőlt a csákányra. (Gelléri Andor Endre)
Vö: dől (1a, b, 2).
rádőlés; rádőlő; rádőlt.
