rádöbben
rádöbben tárgyatlan ige (kissé választékos)
Rádöbben vmire: meglepődve v. meghökkenve hirtelen tudatára ébred vminek, rendsz. vmely aggasztó, félelmetes bajnak, dolognak. Rádöbben hibáira. Egész sereg finom, karcsú … úrilány volt a szobában … Életemben itt döbbentem először rá a magyar falu átalakulására. (Móricz Zsigmond)
rádöbbenés; rádöbbenő; rádöbbent.
