politikus
politikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (választékos) Az erőviszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó; körültekintő, célszerű, óvatos, diplomatikus. Politikus ember; politikus hang, megnyilatkozás. Viselkedése nem volt eléggé politikus. Ritka becsületes ember volt; – a mai politikus világban bizonyára éhen halna. (Vas Gereben)
2. (ritka) Olyan <személy>, aki politikával (1–2, 4) állandóan és különösen nagy kedvteléssel foglalkozik. Politikus asszonyok; politikus csizmadia ←.
II. főnév -t, -ok, -a
1. A közvélemény vmely irányzatát képviselő, politikával rendszeresen és – többnyire vmely párt keretében – a nyilvánosság előtt foglalkozó közéleti személy. Jó, haladó, reakciós, rossz, vezető politikus. A politikusok szégyenlettek magyarúl beszélni. (Csokonai Vitéz Mihály) A kar … néhány fricskát osztogat egy pár nevén szólított szónoknak, politikusnak s elvonul. (Péterfy Jenő) Nem vagyok én politikus, ennélfogva engem nem kötelez az önzetlenség. (Móra Ferenc)
2. (választékos, kissé rosszalló) Az, aki céljának elérése végett ügyesen alkalmazkodik az erőviszonyokhoz. Agyafúrt, jó, ügyes politikus.
