politizál
politizál tárgyatlan ige -t, -jon (-t ragos mértékhatározóval is)
1. (kissé rosszalló) Különösebb hozzáértés nélkül, rendsz. nagy hévvel kifejti mások, főleg ismerősei előtt politikai nézeteit, és vitába bocsátkozik azokkal, akik más nézeten vannak. Sokat politizál. Antal tanult az ősöktől, se nem kártyázott, se nem politizált, hanem valamit csak kellett csinálnia: ivott. (Mikszáth Kálmán) A Hallgatók, Pallagiak Boros Imre, Takács József s mások ott ültek kivetett hassal, és nagy hangon beszéltek, politizáltak. (Móricz Zsigmond) Szúró szemei | Ormos Lajos rektornak még ma is | rám-rám villannak; s a pálcája is | … S ránk szólt: „Justh Gyula –?” | „Éljen!” dörögtük vissza. „Hát Tisza –?” | „Abcúg! Fúj!” – Lelkesen politizált. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, bizalmas) (Hivatásszerűen) politikával foglalkozik. Tíz éve képviselő lett, azóta politizál.
2. (1945 után) Érdeklődik a szocializmus építésével összefüggő politikai kérdések iránt, és pozitív módon állást foglal bennük. A szakembernek is kell politizálnia.
Igekötős igék: agyonpolitizál; átpolitizál; elpolitizál; túlpolitizál; végigpolitizál.
politizálás; politizálgat; politizáló.
