pesszimista
pesszimista [ë v. e] főnév és melléknév (régies írva: pessimista is)
I. főnév ..tát, -tája Borúlátó személy. A pesszimisták. Pesszimisták és optimisták voltak; de a pesszimisták tettre vágyók és az optimisták is elégedetlenek. (Babits Mihály)
II. melléknév ..tán, ..tább
1. Olyan <személy>, aki természeténél fogva hajlik arra, hogy a világot sötéten, reménytelennek lássa, s inkább a bajokat vegye észre, mint a kedvező mozzanatokat; borúlátó. Pesszimista ember. || a. Olyan <személy>, aki a pesszimizmusnak mint filozófiai, ill. művészeti felfogásnak hódol. Pesszimista filozófus.
2. Ilyen emberre, ill. a pesszimizmusra jellemző; borúlátó. Pesszimista irány, művészet, világnézet. Nem volna itt helyén e tragédia érdemlegi méltatásába ereszkednem. De el nem hallgathatok egy észrevételt …, hogy t. i. e mű nagy mértékben pesszimista világnézet kifejezője. (Arany János) Az Élet új táncot akar, | S a pesszimista éneken | – Volt – nincs, – már túlugrik hamar. (Tóth Árpád)
