pestises
pestises [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Olyan <személy>, akinek pestise van. Pestises asszony, férfi. [A nő] elmegy a pestises beteg ágyához is, honnan a … férfi visszaretten. (Madách Imre)
2. Pestissel fertőzött. Pestises lehelet, levegő.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Súlyosan mételyezett v. mételyező, ragályként terjedő, fertőző. Lelkemre mondom, a nevelésnek egy | jó magja sem marad szivekbe meg, | mivelhogy a növésekkor tüzellő | indúlatoknak pestises szele | kifújja mind. (Katona József) A nyelvnek is van pestises járványa. (Arany János)
II. főnév -t, (-ek) [ë] (ritka) Pestises személy. S ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, | már azt is gyűlölték, akár a pestisest. (Radnóti Miklós)
