pusmog
pusmog ige -tam, -ott, -jon (néha rosszalló, hangutánzó)
tárgyatlan Titkolódzva, fejét vkivel összedugva, tompított hangon suttog. Már megint ott pusmognak a sarokban. [A lányok] vihogtak, pusmogtak, egymásba karolva. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Ily módon mond vmit. Vajon mit pusmognak egymás közt? Pusmogtam a fülébe mindenféle kedves szavakat. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan és tárgyas Magában pusmog (vmit): izgalmában, elégedetlenségében halk, tompított hangon beszél magában (vmit).
Igekötős igék: átpusmog; elpusmog; végigpusmog.
pusmogás; pusmogó.
