potyol
potyol tárgyas ige -t, -jon, (tájszó, hangutánzó)
<Húst v. nyújtható dolgot> ütögetéssel, veregetéssel puhít, ill. így puhítva vmilyenné alakít v. általában ütöget, vereget. A nyers húst vékonyra potyolják. A gyerekek a sarat potyolják. || a. Vmi csapdos, verdes vmit. Az erdőt mosó eső csendesen potyolja a falevelet, a száraz avart. (Bársony István)
Igekötős igék: kipotyol; megpotyol.
potyolás; potyolható; potyoló; potyolt; potyoltat.
