permeteg
permeteg [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév (tájszó, irodalmi nyelvben) Igen apró, sűrű cseppekben hulló, permetező, szemerkélő <folyadék, nedvesség>. Az ember a tulipánokat … porhanyó földdel behinti, csíráiknak helyet csinál, s megöntözi permeteg vízzel. (Jókai Mór) Olyan az egész, mint a permeteg eső … Elmúlt, mielőtt megkezdődött. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) S ott messzebb kint a réten, | a permeteg sötétben | borzong … a fűszál. (Radnóti Miklós)
II. főnév -et, -e [ë, e] (tájszó, irodalmi nyelvben) Permetező eső. Amit én zivatarnak tartottam, csak egy csendes nyári permeteg vált belőle. (Kemény Zsigmond) Esővel terhes felhő kötekedik velünk, néha megered a permeteg. (Bársony István) Köd borult a hegyekre, Langyos permeteg hullott. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Zuhatag körül lebegő szétporlott, parányi vízcseppek tömege. A zuhatag örök permetege üdíti az átfűlt léget. (Jókai Mór) || b. (ritka) (Szét)permetezett folyadék. A permetezőből felszálló illatos permeteg.
permeteges.
