pediglen
pediglen [e-e] kötőszó (kissé régies v. körülményeskedő előadásmódban)
1. Pedig (A. 1). [A nagyvezér helyettese] egy nyusztos mentét adata a fejdelemre: mi reánk pediglen mindenikünkre egy kaftánt. (Mikes Kelemen) Nagyasszonyunk … hétezer márk [= márka] aranyat el-tett bérbe. Ottó azt erőszakossan | ragadta tőlle el; magát pediglen egy | halált-hozott sebbel jutalmazá. (Katona József) Nyitva áll az ajtó: látszik a György ágya | … Alatta pediglen a ház ereszének Őrálló legényi sorban heverésznek. (Arany János) [Az] intelligens renden levők restellték elárulni tudatlanságukat, … a kisebb rangú emberek pediglen nem merték a városatyát ostoba kérdésekkel molesztálni. (Mikszáth Kálmán)
2. (kissé választékos) Pedig (A. 9). Állítom, hogy igaz; állítom pediglen azért, mert…
3. Pedig (A. 10). Most pediglen beszéljünk másról! Toldi György pediglen kigondolta bölcsen … Mikép legyen úrrá öccse vagyonában. (Arany János) A király pediglen így felelt szavára: Hogy ne lenne gondom az öreg szolgára? (Arany János) S a messzeségben föltünt a szivárvány. | A viz simán gyürűzött, mint a márvány. | Az Ur pediglen készitett vala | Jónásnak egy hatalmas cethalat. (Babits Mihály)
4. Pedig (B. 1). Itt, nem pediglen ott; sem erre, sem pediglen arra; vagy ez, vagy pediglen amaz; akár ma, akár pediglen holnap.
