pedig
pedig [e] kötőszó
A. <Tagmondatok, mondatok kapcsolására.>
1. (A mondatban rendsz. a második helyen, többtagú felsorolásban csak az utolsó tag előtt.) <Kapcsoló kötőszóként, egyenrangú, de különböző fogalmakhoz fűzött különböző, de egymásnak nem ellenmondó közlések, kérdések, felszólítások kapcsolására rendsz. kettős szembeállitásban:> meg (II. B. 1), és. Bajusza már ősz volt, haja pedig deres. Nappal dolgozik, este pedig tanul. Volt-e … sok almája a kertben? A mienk férges volt az idén …, körte pedig éppenséggel nem termett! (Mikszáth Kálmán) Te délre mégy, te nyugatra, én pedig | északra, Elvtárs! (József Attila) || a. <Egyenrangú, de különböző fogalmakhoz fűzött, különböző, de egymásnak nem ellent mondó, s nem ellentétes fogalmakhoz fűzött különböző állítások, kérdések, felszólítások kapcsolására, ellentétszerű szembeállításban:> viszont (III), meg, ellenben (5). A felnőttek beszélgettek, a gyerekek pedig játszottak. Én dolgozom, te pedig maradj csendben! Ő elment, én pedig itthon maradtam. Rozália sírt, ahol nem látták, egy csomó hitelező pedig káromkodott, ahol hallották. (Mikszáth Kálmán) || b. <Párhuzamos érzelmi mondatok kapcsolására, nyomósító, színező szóként>. Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba! (Petőfi Sándor)
2. <Vmely előzmény, főleg cselekvés, megnyilatkozás után, arra mintegy válaszként:> azonban, de erre. Én intettem, figyelmeztettem, ő pedig csak nevetett. Elmondtam a történetet, ő pedig így válaszolt …
3. <Rendsz. a mondat elején v. (ritka) végén, ellentmondó állítás kapcsolására és a szembeállítás erős hangsúlyozására:> azonban, de; holott. Azt állítja, hogy ott voltam, pedig dehogy voltam ott. Azt mondják, nincs esze, pedig van. [A hajóra] rá … van festve a neve: Futár. Biz az nem futár pedig, mert lassan jár. (Tömörkény István)
4. <Rendsz. önálló mondatban, az előzményekkel szemben álló, nekik ellentmondó állásfoglalás kifejezésére:> mindezek ellenére, mégis; márpedig. [Jobb lesz, ha itt maradsz.] – Én pedig elmegyek. [Sajnos, ez nincs másképp.] – Így pedig nem lesz jó. És aztán tovább suttogtak. Pedig bizony kár volt nem hallgatni azt a pompás búcsúztatót. (Jókai Mór)
5. <A szembeállítás, ill. az ellentét erősebb kiemelésére; nyomósító szóként>. Hol az egyik vonogatta a vállát, hol pedig a másik feleselt. Vagy fizess rögtön, vagy pedig viszem a zálog eredetijét. (Mikszáth Kálmán)
6. <Rendsz. olyan vonatk. névmás v. határozószó után, amely megengedő mondattal is kifejezhető gondolatot vezet be; annak jelölésére, hogy a másik tagmondatbeli tény a várható, elvárt föltevés ellenére bekövetkezik.> A másik, aki pedig bűntársa volt, megszabadult. Az üdülőt, ahol pedig remekül éreztük magunkat, az ő kedvükért otthagytuk.
7. <Rendsz. megengedő árnyalattal, amikor az első tagmondat tartalma olyan, hogy éppen az ellenkezőjére lehetne következtetni a másodiknak tartalmából:> noha, bár, jóllehet … mégis (ill. mégsem). Nem eszi meg a kenyeret, pedig jó. Fázom, pedig süt a nap. Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán, Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán. (Arany János) Apa komor volt, ritkán nevetett … | Pedig vidám nép a vasutasok, | Tipanuc bácsi mindig mulatott. (Szabó Lőrinc)
8. <Az ellentét, a szembeállítás erősebb hangsúlyozására; rendsz. így körülírható mondat értékével:> s ez érthetetlen, szokatlan, különös, mert …; bár, holott. Nincs itt, pedig itt szokott lenni. Nem tud róla, pedig szóltam neki. Sándor úrfi … a latin nyelvbül alig tudott valamit; pedig hat éven át a piaristák konviktusában lakott. (Táncsics Mihály) Dúltak, fúltak, boncolták a kérdést, rágódtak rajta. Pedig olyan egyszerű volt. (Mikszáth Kálmán)
9. (kissé választékos) <Vmely előzmény magyarázatának, kifejtésének bevezetésére.> Ez csalás; csalás pedig azért, mert … Ennek csak egy oka lehet; ez pedig az, hogy … Szerelmem által egy lehet | csak boldog és szerencsés – az pedig | Bánk. (Katona József) Sűrű bajusztól fedve hallgat ajka … Hallgat pedig, mivel most agyarán | Bagó van. (Arany János) || a. (közbevetett mondatban) <Vmely feltevés nyomatékos megokolásának v. magyarázatának bevezetésére:> és ez bizonyos; márpedig (2). Ha iszik, sokat iszik pedig, mindjárt jó kedve van. Ha ír, pedig írni fog, válaszolj neki rögtön!
10. <A beszéd, az elbeszélés folyamatos jellegének biztosítására haszn. szóként, amely a más irányba terelődött gondolatmenetet az eredeti irányba visszatereli, ill. váratlanul egy mozzanatra irányítja:> és, aztán, hát. Most pedig térjünk a tárgyra! Ami pedig ezt a kérdést illeti … Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentirt fülemile Ép a közös galyra üle. (Arany János)
B. <Mondatrészek, szavak kapcsolására>.
1. <A szembeállítás, ill. az ellentét erősebb kiemelésére, nyomósító szóként.> Ez, nem pedig az; így, nem pedig úgy; sem most, sem pedig máskor; vagy itt, vagy pedig máshol; ki erre, ki pedig arra; hol az egyik, hol pedig a másik; akár ez, akár pedig az. A harmadfü csikó … Nem a tehertől fél, amelyet húznia kell majd, Nem! hanem a hámtól, mely korlátozza futását. | És amit így elveszt, azt nem pótolja sem abrak Sem pedig a ragyogó szerszám. (Petőfi Sándor)
2. <Az előző mondat vmely mondatrészének jelentését fokozó szóként, rendsz. hátravetett jelző bevezetésére:> mégpedig. Jaj, … megint egy köpönyeg! – Pedig még milyen!!! (Vas Gereben) Nem ilyen a kísértet … Ember ez, pedig igazi. (Jókai Mór) Bizony hó az, pedig tiszta. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): éspedig; márpedig; mégpedig.
