pártütő
pártütő [t-ü] melléknév és főnév (választékos) (régies, irodalmi nyelvben)
I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely pártütést (1) követ el; felkelő, lázadó. Pártütő csoport, politikus. (vallásügy) Pártütő angyalok: <a keresztény vallás tanítása szerint:> Isten ellen lázadó angyalok. || a. Olyan <személy, csoport>, aki, amely vmely közösség egységét, rendjét megbontva, felkel, fellép ellene. Óh, Baál, … Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra. | Nem én reám. Hisz én mi vagyok? … | Pártütő isten, összetépett lélek, | Elesett titán. De itt van a párom. (Ady Endre) || b. Pártütő személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs., rá vonatkozó. Pártütő felhívás, kísérlet, nyilatkozat. Benned … Egy szikra pártütő vér sem buzog. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév Pártütő személy. Vesszen a pártütő! Kivégezték a pártütők vezérét. Budán a bősz király előtt Megállnak zordonan … De trónusán áll a király, S szól ajkiról a gőg: „Földig boruljon térdetek, Ti vétkes pártütők!” (Garay János) Nemzetünk minden pártütők ellenére, … útban van egyetlen nagy családdá összeforrni. (Kossuth Lajos) A grófné … Pártütőkhöz álla igaz fejdelmétűl. (Arany János)
pártütői.
