pártütés
pártütés [t-ü] főnév (régies, irodalmi nyelvben)
1. Egyes személyek v. kisebb csoportok felkelése a törvényes hatalom, ill. gyakorlója ellen. Pártütés a király ellen. A jövő | éjjelre – Pártütés | … – Utálatos beszéd – | nem pártütés – | kicsikart szabadság! (Katona József)
2. (irodalmi nyelvben) Szervezkedés, összefogás vmely közösség egységének megbontására. Pártütést esküdtek gyenge nemünk ellen. (Vörösmarty Mihály) [A király] Jellacsicsnak borult a nyakába … S elhítta az egész világ hallatára A kezdett pártütés gaz folytatására. (Sárosy Gyula)
pártütési.
