parányi
parányi melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) -an v. -n, -bb (választékos)
1. Térbeli nagyságára, terjedelmére, kiterjedésére nézve igen kicsiny v. aránylag nagyon kicsiny; apró, piciny. Parányi ablak, asztalka, cipő, falu, kert, láb, levélke. Csak egy parányi szobája van. Összezsúfolódtunk a parányi helyen. [A folyó] Síma tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. (Petőfi Sándor) Nem bírta levenni a szemét a kis névjegyen a parányi betűkről. (Móricz Zsigmond) Parányi kamra volt. Ablaktalan kis kamra. (Hunyady Sándor) || a. (kedveskedő, túlzó) Kis termetű v. még nem elég nagyra nőtt <személy, állat>. Parányi emberke, kutya. „Magyar a magyar” Zsigmondnak, | „Szerb a szerb” Lazárevicsnek: | „Ámbár – mond ez – udvaromnál Van egy apród, csak parányi: Az magyar lesz!” (Arany János) Egyszer kinyílt az ajtó, mire még telibben rohant be a lárma, s annak közepette egy parányi harmadféléves kis fiúcska. (Móricz Zsigmond)
2. (túlzó) Nagyon kis ideig tartó, igen rövid; pillanatnyi. Egy parányi perc az éltem. (Vörösmarty Mihály) És mig durva padján várta, hogy a hajnal Néki is juttasson egy parányi álmot: El-eltépelődék a világi bajjal. (Arany János)
3. (rendsz. túlzó) Igen kis, csekély mennyiségű, (aránylag) nagyon kevés <dolog>. (Egy) parányi bor, hús, leves, viz. Ha valamiből … parányi adag … oly nagy hatást tesz, többnek még nagyobb hatásúnak kell lenni. (Eötvös József) || a. (ritka) (Aránylag) igen kevés tagból álló, nagyon kis létszámú <csoport>. Parányi csapat, náció. Fiam és testvérim, a király ma reggel Maga is elment a parányi sereggel. (Arany János) || b. Kis mértékű, alig számba jövő, elenyésző, <tulajdonság>; csekély, kevés. (Egy) parányi emberség, hasonlatosság, jóindulat, különbség, részvét. Az olvasni nem tudók … parányi kisebbségben vannak. (Eötvös József) Embertársának a legparányibb előnyt sem hajlandó engedélyezni. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka) Vmely nagyobb feladat végrehajtásához v. vmihez mérten igen kis erejű, csekély képességű, tehetségű v. hatalmú <személy>; igen gyenge, erőtlen, tehetetlen. Nagyon parányi vagy te ahhoz! Én olvastam e könyvből, hallgatám e tanítást és megtanultam belőle: hogy az ember kicsiny, parányi. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -k v. -ak, (-ja)
1. (ritka, kedveskedő) <Főként gyermek megszólítására:> kicsike, piciny(ke). Kicsinykém, kis parányim, mondok egyet. (Jókai Mór)
2. (ragos alakokban, főként határozóként) (túlzó) (Egy) parányit: a) vmiből igen kis mennyiséget; b) nagyon kis mértékben. Néhol egy-egy kis virág nyit, Az is enyhit egy parányit: A virágban téged lellek, Öröme a kietlennek. (Arany János) Fábján hirtelen elmosolyodott egy parányit. (Móricz Zsigmond); c) igen rövid, pillanatnyi ideig. Ha egy parányit szunnyad, akkor is Elméje ott repdes a vízi órán. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
parányicska.
