összetűz
összetűz ige
1. tárgyas <Két v. több darabot v. különvált részt> kapoccsal, tűvel egymáshoz erősít, egymáshoz kapcsol. Összetűzi a blúzt, az iratokat. A pantallóm kiszakadt a térd fölött … Erzsike … megkönyörült rajtam. – Várjon csak, majd én összetűzöm gombostűvel. (Jókai Mór) || a. Gépi öltéssel összevarr vmit. Ne vesződj az öltögetéssel, majd én géppel összetűzöm.
2. tárgyatlan (választékos) <Vki vkivel, ill. két v. több személy> szóban v. tettben összevész; veszekedésbe, verekedésbe kezd; hajba kap egymással. Összetűz vkivel; összetűznek egymással. Jó barátok, mégis minduntalan összetűznek. Valakivel próbáljunk összetűzni, Ez izgató és férfias mulatság. (Madách Imre) Pali… összetűzött egy csizmadiainassal és elnáspángolta. (Mikszáth Kálmán)
összetűzet; összetűzhető; összetűző; összetűzöget; összetűzött.
