összetúr
összetúr tárgyas ige
1. <Földet vmely állat, kül. sertés, vakondok> sok helyen, keresztül-kasul feltúr (1). Hajtsd ki a kertből a disznót, mert mindent összetúr! A földet … a szemetlen vakondok összetúrja. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (bizalmas) <Összerakott dolgokat sietős v. hosszas keresgélésben, vizsgálódásban> rendetlenül összevissza dobál. Összetúrta az egész szekrényt, mégse lelte meg. || a. (bizalmas) <Szálas anyagot> összekuszál. Összetúrta a szőnyegszövő színes fonalait. Ne túrd össze a hajamat, most fésülködtem!
összetúrás; összetúrat; összetúró; összetúrt.
