összetorlódik
összetorlódik tárgyatlan ige
1. <Sok személy, egyed, közlekedési eszköz, nagy mennyiségű anyag mozgás, ill. szállítás közben> akadályba ütközve, torlódva egy tömegbe v. halomba gyűlik össze. A járókelők összetorlódtak a hídfőnél. A jég a pilléreknél összetorlódik. A tömeg összetorlódott az útkereszteződésnél. Az áru összetorlódott az állomáson. A hintóknak meg kellett állni a kastély kapuja előtt …, ott torlódtak össze valamennyien. (Jókai Mór) A tömeg egyre nőtt, s a kocsik összetorlódtak. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalmi nyelvben) <Sok személy, egyed> külső kényszer nélkül hirtelen megállva egy tömegbe gyűlik össze. A nyáj gombolyagba torlódik össze, annak jeléül, hogy jóllakott, s most már csak kérődzni akar. (Mikszáth Kálmán)
2. <Munka, ügyirat> úgy felhalmozódik v. összegyűlik, hogy egyik miatt a másik elvégzése v. elintézése késik. Rengeteg elintéznivaló torlódott össze az év végére. Számtalan akta torlódott össze az íróasztalán.
összetorlódás; összetorlódó; összetorlódott.
