összeteremt
összeteremt tárgyas ige
1. <Egy v. több személyt> hirtelen felindulásában keményen, lármásan összeszid. Alaposan összeteremtette a rakoncátlan gyerekeket. No iszen … összeteremtette Zsuzsi néni úgy a poétát, hogy jobb lett volna neki vakon születni. (Jókai Mór)
2. Rendsz. több helyről összehoz, megszerez, létrehoz, előteremt vmit. Honnan tudjak összeteremteni ennyi pénzt? Egy … virágágyat is összeteremtettek valahogy mindenféle cserépből kiszedett muskátlikból. (Jókai Mór) Édesatyjuk egy garast se tudott összeteremteni. (Tolnai Lajos)
összeteremtés; összeteremtett; összeteremtget; összeteremthető; összeteremtő.
