összeforr
összeforr tárgyatlan ige
1. <Ember, állat v. növény testének megsérült v. eltörött része> újra begyógyul, összenő. Az eltörött csont újra összeforr. Összeforrt a seb. E mirrha minden cseppje oly erő, | hogy a seb tőle perc alatt benő; | csont összeforr. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, költői) <Sérültnek, sebesültnek képzelt dolog> meggyógyul; begyógyul. Az elszakadt szív könnyen összeforr. (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben, választékos) Szájuk, ajkuk összeforr: szenvedélyesen szájon csókolják egymást. Egymásnak újolag hűséget fogadtak. | A fogadás közben összeforra szájok. (Vörösmarty Mihály) [A fiatalember] csak most vette észre, hogy Mira könnyezik. És ajkuk összeforrott. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka) Összeforrad (2). A két fémrúd a hegesztő keze alatt hamar összeforrt. || a. (átvitt értelemben) A sokat kínzott … szívben … a leggyötrőbb érzések a legédesebb dalokban forrtak össze. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben) <Két v. több személy, lélek egymással v. vki vmely dologgal> szorosan összetartozik, egynek érzi magát. Lelkük összeforrott. Barátságban forrtak össze. Egészen összeforrott a művészetével. A téren kettős sírhalom van, Fölöttök egy-egy zöld bokor; Egymásra hajlanak, miként ha Két szerető szív összeforr. (Petőfi Sándor) Népével van összeforrva A nagy eszmék dalnoka. (Reviczky Gyula) Luis és Estebanillo … lélekben … össze voltak forrva. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vkinek a neve összeforr vmivel: vkinek elévülhetetlen érdemei vannak vmivel kapcsolatban. Bartók és Kodály neve összeforrt a magyar zenével.
összeforrás; összeforró; összeforrott.
