összeforgat
összeforgat tárgyas ige
<Több dolgot> megszokott helyéről más helyre tesz, helyéből kimozdít. Összeforgatta a kártyákat. Zrínyi egész önkénnyel forgatta össze a mondat részeit. (Arany János) || a. <Több tárgyat rendsz. keresgélés közben> helyéről kimozdítva rendetlenséget csinál. Összeforgatja a bútorokat; összeforgatja az egész házat. Összeforgatta a szekrényben a ruhaneműt.
összeforgatás; összeforgatható; összeforgató; összeforgatott.
