összeegyezik
összeegyezik [összeëggyezik] tárgyatlan ige, (régies) összeegyez [összeëggyez]
1. (népies, régies, irodalmi nyelvben) Kiegyezik (1). Az sem kerülhette ki egy oly eszes, tapasztalt ügyvéd figyelmét, hogy a nyereségért a felek összeegyezhetnek. (Arany János) || a. (népies) <Két v. több személy> egymással békességben megfér. Összeegyezik vki vkivel v. összeegyeznek egymással. A két gyerek jól összeegyezik.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely dolog> tulajdonságait tekintve rokon egy más dologgal, összhangban van vele; összeillik. Csak az orr nem egyez össze a typicus vonásokkal. (Jókai Mór) || a. (ritka) Megegyezik, egybevág. [A tudósításban] bizonyosan egy szó sincs …, ami a valósággal összeegyezzen. (Jókai Mór)
összeegyezés; összeegyező.
