összeég
összeég tárgyatlan ige
1. Minden részében, ill. teste nagy felületén súlyosan megég; sok égési sebet szenved. Mentés közben arca, keze összeégett. A szép menyasszonyra nem lehete ráismerni többé: arca úgy össze volt égve. (Jókai Mór)
2. Nagyon megégve összezsugorodik. A hús, a szalonna összeégett a serpenyőben.
3. (ritka) Teljesen elég. Először a függönyök égtek össze, azután a bútorokba kapott bele a tűz. Minden összeégett, csak a puszta falak maradtak meg.
összeégés; összeégett.
