összecsuklik
összecsuklik tárgyatlan ige (felszólító mód nem haszn.)
1. (csak 3. személyben) Összecsuklik a térde: <az inak, az izmok erőtlensége, elgyengülése miatt> lába térdben hirtelen behajlik.
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. túlzó) <Személy> összeesik, összeroskad. Az ütéstől összecsuklott. Szóláshasonlat(ok): Összecsuklik, mint a → colstok. E néma tekintet alatt az ügyvéd alakja összecsuklott. (Jókai Mór) Meghalt benne minden. Csak csuklott össze. (Móricz Zsigmond) || a. (sport, bizalmas) <Együttes v. játékos, versenyző> mérkőzés, verseny közben elerőtlenedés következtében küzdelemre, védelemre képtelenné válik. Az ökölvívó a harmadik menetben összecsuklott. A második félidőben a csapat összecsuklott.
összecsuklás; összecsukló; összecsuklott.
