összecsap
összecsap ige
1. tárgyas <Páros v. összetartozó testrészt, tárgyat> egymáshoz csap (I. 3). Összecsapja a → bokáját; összecsapja a → kezét; összecsapja a fogait; összecsapja a tenyerét. A királyné … elszörnyedve csapta össze kezeit. (Jókai Mór) Végünk! – kiáltja a kezét összecsapva Gergely diák. (Gárdonyi Géza) Bokáját összecsapta, és … szabályszerű köszönés után eltávozott. (Krúdy Gyula)
2. tárgyas <Tárgyakat> hirtelen, sebtében összeszed, összerak. Összecsapta a könyveit, és indult. [A tanácsbeliek] összecsaptak aktát, protokollumot [= jegyzőkönyvet]. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas <Eddig külön levő egyedeket, ill. csoportokat> egy csoportban egyesít. Összecsapták a két osztályt. A kétféle csibéket összecsapták egy kotlós alá. A patvaristát meg az esküdtet összecsapták a táblabíró bricskájába. (Jókai Mór)
3. tárgyas (rosszalló) Sietve, hamarjában, rendsz. felületesen, kapkodva végez, ill. készít el vmit. Összecsapja a házi feladatot. Összecsap egy cikket, egy jelentést. Összecsapott egy kis vacsorát. [Édesapám] azért csapott össze nagyjából mindent, mert az időt hihetetlenül tisztelte. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan <Két ellenfél> fegyverrel egymásnak ront, hogy megütközzék, megvívjon egymással. Összecsaptak a seregek. Hát mikor ilyen két dalia csap össze, Mennyivel tanácsosb állni tőlük messze! (Arany János) Dobó új őrséget rendelt, s megparancsolta, hogy ne csapjanak össze a török őrséggel. (Gárdonyi Géza) Már ránk szakadt a bús, vak este … .És összecsaptunk. Rengett a part, | Husába vájtam kezemet . (Ady Endre) || a. tárgyatlan (sport) <Két versenyző, küzdő csoport, ill. két küzdő játékos> megkezdi a küzdelmet, ill. nagy erővel egymásnak rontva küzd. A bajnokság első két helyezettje csap össze. A védő és a csatár összecsap: a csatár megsérül. A vívók összecsaptak. || b. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Általában két erő> mérkőzni kezd. Összecsap a meleg és hideg légáram. A jobb- és a baloldali erők összecsaptak. A szelek … Összecsapnak, vínak szörnyű csikorgással. (Csokonai Vitéz Mihály)
5. tárgyatlan <Folyadék, főleg víz a beléesett tárgy, személy fölött> hirtelen újra összefolyik, összezárul. Összecsapnak a feje fölött a → hullámok. Fejemen a Duna árja | Összecsapott volna régen! … (Vajda János) A lábára állni hiába próbált, a víz már összecsapott a feje fölött. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) A gyűlölet és az irigység összecsapnak a feje fölött. (Babits Mihály)
6. tárgyatlan (ritka) <Két ember keze adásvétel megtörténte, megegyezés jeléül> egymásba csapódik. Összecsap a két kéz, eb aki megbánja. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyatlan (ritka, régies) Szövetkezik, összeáll. A tömlöcből kiszabadultam, és pajtásaimmal ismét összecsaptam. (Eötvös József)
összecsapható; összecsapó; összecsapott.
