összebújik
összebújik tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) összebúvik, (ritka) összebú, összebúj
<Két v. több ember, állat> egymáshoz bújik. A didergő gyermekek, a szerelmesek összebújnak. Szóláshasonlat(ok): összebújnak, mint a szegény ember → malacai. Esős időben…. a birka is összebúvik … csoportokba, mert nincs mit legelni. (Tömörkény István) A háborúról beszéltünk, összebújva egyetlen esernyőnk alatt. (Hunyady Sándor) A nagy fiatalokat | magukra hagyták, a sétáikat | nem zavarta féltés … | Nem értettem: … | nekem lányhoz még érni se szabad, | azok meg összebujhatnak? vadúl | csókolózhatnak? (Szabó Lőrinc) || a. (bizalmas) <Két v. több személy> titkolódzva, bizalmaskodva közel hajol egymáshoz. Összebújva suttognak, pusmognak az öregasszonyok. Szaporán, hé! … mozogni! | Nem is illik összebúva susogni. (Arany János)
összebújás; összebújó; összebújt.
