összeakaszkodik
összeakaszkodik tárgyatlan ige (bizalmas, népies)
1. <Két személy> egymásba belekötve összetűz, összecsap, ölre megy egymással. A nyílt utcán összeakaszkodtak. Ha mi ketten Összeakaszkodunk, abból majd nagy baj lesz. (Jókai Mór) || a. <Szarvasbika, ritk. más szarvas állat> viaskodás, verekedés közben szarvával egymásba akaszkodik, egymásba fonódik. A szarvasbikák dühösen összeakaszkodtak. || b. (átvitt értelemben) Nézeteltérésbe, viszályba, vitába keveredik, bonyolódik vkivel. A két kritikus nagyon összeakaszkodott.
2. (ritka) <Két tárgy kiálló részei v. kiálló részeivel> egymásba akaszkodik, illeszkedik. A fogaskerék fogai összeakaszkodnak.
összeakaszkodás; összeakaszkodó; összeakaszkodott.
