összeakad
összeakad tárgyatlan ige
1. <Két dolog> egymásba akad. A két kötél összeakad. A két szekér összeakadt.
2. (kissé bizalmas) Összeakad vki vkivel: véletlenül találkozik, ill. így ismeretségbe, kapcsolatba kerül vkivel. Összeakadt egy régi barátjával. A vásárban összeakadt egy kupeccel. Csak én akadnék össze vele, nem egykönnyen menekednék… (Szigligeti Ede)
3. (ritka, bizalmas) <Két személy> összeakaszkodik, összetűz, összevész, szembekerül egymással. Én nem akarom, hogy ti egymással összeakadjatok. Én miattam! (Jókai Mór)
összeakadás; összeakadó; összeakadt.
