örvénylik
örvénylik tárgyatlan ige -ett; -ene [ë, e-e], ..nyeljen [ë-ë] (csak 3. személyben)
1. <Víz, por, a víz medre> örvényként forog, ill. örvényt alkot. A hegyi folyó zúgva örvénylett a híd alatt. Ha valaha börtönbe kerülsz, melynek falai erősek, árka szédít és örvénylik; … ha rád pellengér, bitófa, pallos, zsineg, tőr, méregkehely vár: akkor kérdezd meg lelkiösmeretedtől, érdemled-é ezeket? (Kemény Zsigmond) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Sok hasonló jellegű egyed együtt> örvényhez hasonló mozgást végez. [A réten] millió | ágaskodó, hajlongó, táncoló | virág örvénylett. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Indulat megnyilvánulásaként vkinek a vére> a szokásosnál gyorsabban kering. [Az albíró] egész vére örvénylett, s úgy járt lassú léptekkel, mintha hajó födélzetén járna. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Több emlék, gondolat, érzés> rövid időközökben újra meg újra felmerül vkinek a tudatában. Az elfogás, a pap halála, a menekülés, … mindez egymásba kavarogva örvénylett az elméjében. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: aláörvénylik; visszaörvénylik.
örvénylés; örvénylő.
