örvény
örvény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Folyóban, tengerben> a víznek lefelé szívó hatású, gyors, forgó mozgása. A híd lábánál örvény keletkezik. Lehúzta az örvény a folyó fenekéig. S mindig dühösb az ár S a bágyadt nő előtt Száz örvény tátogat Alásodorni őt. (Vörösmarty Mihály) Elfáradtam már, messze még a part? | Mely béfogad révébe; … vagy az örvény? | Mely nyúgodalmat szintugy ad, midőn Mélyébe ránt. (Petőfi Sándor)
2. Az ilyen mozgásban levő víz, ill. az a hely, ahol a folyóban v. a tengerben ilyen mozgás keletkezik. Belekerült, belefúlt az örvénybe. Sikerült az örvényt kikerülnie. Örvény habja egyre zajlik. (Gyulai Pál) Megállsz-e néha az örök sodorban, Mely halni visz, mint az örvény a rózsát … (Juhász Gyula) Mélységből a magasság | felé kiáltok káromlok, könyörgök | … Mert dobtál vala engem a sötétbe | s tengered örvényébe vetettél be. (Babits Mihály)
3. Légörvény. A repülőgép örvénybe került. A sok összeveszett hang forgott a légben, Mint a por a forgószélnek örvényében. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, költői) Nagy mélység, amelyben vminek a tömege kavarog, forog, v. amelynek a látása is a szédülés, a halálos veszély érzését kelti. A tűzhányó kráterének örvénye. Vagy mért állított Isten mély örvény fölé, Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva? (Madách Imre) Elpusztulok lent, árva búvár, A kék örvények rejtekén. (Tóth Árpád)
5. (átvitt értelemben, választékos) Menthetetlen pusztulást, bukást előidéző helyzet, állapot. Az örvény szélére → kerül; az örvény szélén → áll. Óh, ezer örvény és hinár Fogja pályád majd körül! (Berzsenyi Dániel) Mit használnak Széchenyi teremtményei: az akadémia, kaszinó …, melyeknek létezése mellett a nemzet az örvény szélére jutott? (Táncsics Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos) Vmely magatartásnak, lelkiállapotnak az a sajátossága, hogy akaratlanul is egyre jobban elmerül, egyre mélyebbre süllyed benne az ember. A bűn, a kétségbeesés örvénye. Elragadta a szenvedélyek örvénye. A pálinka azon feneketlen örvény, mely a népnek lelki, testi erejét, nyomorgó szorgalma minden gyümölcsét elnyeli. (Kossuth Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. örvényáram; örvénysír; örvénytölcsér; 2. légörvény.
örvényes.
