őrszem
őrszem főnév
1. (katonaság) Azonos feladattal megbízott, egy helyen felállított két őr. Felváltja az őrszemet; őrszemnek küld ki vkit; őrszemeket állt fel v. ki. Látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya | lépdel a falra vetődve. (Radnóti Miklós) || a. Ilyen feladattal megbízott egy személy. Oly kimért léptekkel érkezett a szigetcsúcsra, mint valamely őrszem, aki kötelességét tetjesíti. (Krúdy Gyula)
2. (hivatalos) <Vmely hivatalosan kijelölt helyen> a közrendre és közbiztonságra ügyelő rendőr. Az őrszemhez fordult segítségért.
3. (vadászat) <A csapatban élő, vadászott állatfajokhoz tartozó állatok közül> az az állat, amelyik a pihenő v. legelő csapat biztonságára ügyel.
Szóösszetétel(ek): rendőr-őrszem.
