őrszellem
őrszellem főnév (irodalmi nyelvben)
1. Az az elképzelt szellemi lény, amely vmely közösség, kül. a nemzet v. ritkábban az egyes ember sorsa felett őrködik, s a veszélyt elhárítja róla. A harc az égi őrszellem terhes küzdelme volt a hatalmas csábítóval egy veszendő lélekért. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Védő, oltalmazó, a veszélyek között segítségre siető, rendsz. képzelt személy. Talán őrszelleme tudott volna lenni, a földön. (Jókai Mór)
