örököl
örököl ige -t v. öröklött, -jön; -ni v. (ritka) örökleni [e]
1. tárgyas <Vmely hagyatékot v. abból egy részt, tulajdont v. egyéb dologi jogot> végrendelkezés alapján v. a törvény értelmében tulajdonul kap. Vkitől v. vki után örököl vmit; földet, házat, pénzt örökölt. Volt … egy kínai kancsónk … Családi ereklye volt. Az uram örökölte, soproni nagybátyjától. (Kosztolányi Dezső) Erzsébetnek semmije se volt, összesen húsz holdat öröklött Csetfalván. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Apja után örökölt. Aki örökölt, annak örökösödési adót kell fizetnie. Minthogy romlottnak tartotta a mai társadalmi berendezést, könnyebben megbocsátotta, ha a szegény lopott, mint ha a gazdag örökölt. (Babits Mihály)
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit, vmit mint előnyt, hasznot, jogot, kötelességet v. terhet (meg)szokás v. a körülmények alapján átvesz. A kosztos diákot nagynénjétől örökölte. Ezt a feladatot, munkarendet volt főnökétől örökölte. Némítsd el azt a jajgatást. | – Azt nem bírom, ez már a nép joga, Együtt öröklé az igával azt. (Madách Imre) Nem örököltem fényt, nevet … (Gyulai Pál) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vki örökli a trónt v. vkinek a trónját: vki jog szerinti utódja vkinek az uralkodásban. Fia örökölte a trónt.
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Őseitől vmely szellemi v. testi tulajdonságot, hajlamot> a vérségi kapcsolat révén átvesz; átörököl. Örökölte anyja természetét. Betegségre való hajlamát nagyapjától örökölte. Ki erre, ki amarra a betegségre és bűnre örökli a hajlandóságot. (Ambrus Zoltán) Parasztvér folyt ereiben, friss, még ki nem fáradt idegzetet örökölt. (Babits Mihály)
Igekötős igék: átörököl; elörököl; megörököl.
öröklő; örökölget; örökölhető.
