öröködik
öröködik tárgyatlan ige -ött, -jék (-jön) (csak 3. személyben) (régies)
1. Tartóssá, maradandóvá válik; állandósul, megmarad.
2. Öröklés útján átszáll; öröklődik. E paizs ősöktől szállott öröködve fiakra. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: megöröködik.
öröködés; öröködő.
